Ma délután a színházban jártam.
Sétáltam a kihalt folyosókon,
De Te most nem jöttél velem szembe.
Ott sétálva az jutott eszembe,
Mennyire fájhatott Neked csókom,
Szemeid tán utoljára láttam.
Azokat a csillogó szemeket,
Mik ragyogtak a színfalak mögött,
Ámde most talán vörösre sírtad,
Most a bűntudat hajnala pirkad
Szívemben jéghideg falak között.
Elrontottam mindent, mit lehetett.
Kisvárda, 2006. augusztus 21.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.