A soha viszont nem látásra kedvesem!
Többé már nem leszek, ki kedvedet lesem,
Hisz a pénz szagától émelyeg a gyomrom.
Így a búcsúszót fájdalom nélkül mondom.
Hét hónapja gyúlt egy apró reménysugár:
Megtaláltam, kire szívem régóta vár.
Elmúlt a hét hó, s vele a fény is kopott,
Kezem a láng helyett kapzsiságot fogott.
Ne beszélj nekem vágyról, vagy érzelemről!
Mert míg pénz nem hullik mind a két kezemből,
Addig szemedben csak egy vagyok a sokból.
A pénzért hagytál el, nem pedig más okból.
Sírsz? Ne sírj, könnyed hidegen hagy engem.
Markold a pénzt, s végre engedj engem mennem.
Míg szemeidben ég tüze mohóságnak,
Addig azok engem többé már nem látnak.
Kisvárda, 2006. február 26.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.