Van egy történet, szerelmes, érdekes,
Mégsem énekel róla popénekes.
Szóljon a szerelem és az ész végső harcáról,
S a szerelem egy igaz arcáról.
Volt egy fiú, és volt lány (kicsit idősb talán)
Így kezdődik ez is egy Karthago szám után.
Hőseink története sem szépen haladt,
Kapcsolatuk folyvást zátonyra szaladt.
De mint az ilyen mesékben szokott lenni,
A hepiendért sem kell messzire menni.
Hiába a tiltás, mit a két fél kapott,
Hagytak ők ketten csapot-papot.
És csak egymásnak élve, nem törődve mással,
Mellettük a szakadék, a szörnyű lebukással.
Eszük tudta, tiltott gyümölcs a gyönyör,
De a szerelem minden korlátot elsöpör.
Bárhogy ellenállt józanész merev sziklája,
Mégis megdöntötte a szerelem szikrája.
Bármily veszélyes a tűzzel játszani,
Mégis ezt akarta szívük választani.
Bármily őrült a szív szava, bármily furcsa ének,
Két szívet a szerelem tüze oly kéjesen éget.
Bár józanésszel ez fel nem fogható,
Mégis jó. S ez nemes egyszerűséggel mondható.
Ez a történet rólunk szól. Rólad, és énrólam.
Nem mesteri vers, nincs benne sok szólam,
De az érzést, mely bennem igaz, szívből jövő,
Talán egy hangyányit méltán tükröző.
Annyira szeretlek, nem tudom leírni talán,
Hogy mit hoz nekünk a jövő, még talány.
De jöjjön belőle bármely változat,
Érted kevés lenne bármely áldozat.
Kisvárda, 2003. november 10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.