Émelygek. Szavak marka szorul torkomon.
Utolsó csókod ízét számon hordozom.
Nem akarom elrontani bársony ízét,
Mondd Kedves, útjaink miért váltak így szét?
Égek. Utoljára csókoltam arcodat.
Már nem érdekel a jövő mit tartogat.
Én többé már nem élhetek szemed nélkül.
Eme komor világ lassan elsötétül.
Meghaltam. Testem tovább él itt a földön,
Mely számomra csupán már sanyarú börtön.
Lelkem halt meg csupán. De minden éjszakán,
Amint elalszol, én melletted leszek ám.
Kisvárda, 2006. február 18.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.