Te mutatod utamat, akár egy amulett,
Rajtad kívül minden, mi volt, mostanra hamu lett.
Csak Te vagy számomra az egyetlen lényeg,
Sugallják a szívemben kis szerelem lények.
Ők azok, kik bennem folyton motoszkálnak,
Ez nem színészség, itt nincs helye Oscarnak.
Köztünk vannak évek, miknek száma három,
De én titkon mégis tőled a viszonzást várom.
De nincs kedvem e témába megint belemenni,
Az idő ellen úgysem lehetne mit tenni.
Ha mégis megszeretnél, csak értem tennéd,
S ha így lenne, az éveimet észre sem vennéd.
Ha pedig nem éreznél semmit, nem a miatt lenne,
Hogy hányadik évemben vagyok éppen benne.
Végül bocsáss meg, ha lelkem néhol kiadtam,
És ne dobd el e könyvet magadtól riadtan.
Kisvárda, 2002. december 27.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.