Sosem jutsz már fel az Úr magas hegyére.
Aranyborjút imádsz inkább,
Hogy majd parancsolód kényére-kedvére
Táncolj, akár egy ócska báb.
Nem érted majd, mit súgnak Neked a hegyek,
Hol van a boldogság nyitja?
Immár csak az aranyborjúban keresed.
Fénye szemed elvakítja.
Nyolc boldogság hegye sosem lesz otthonod,
Másznál, de visszahúz a súly,
Aranyba vert hited magaddal hordozod.
Maradj hát, onnan ne mozdulj!
Egy magaslat van csupán, mire eljuthatsz,
Ormai a Golgotának.
Hosszú lesz szenvedésed, mire elbukhatsz,
De már késő lesz a bánat…
Kisvárda, 2006. február 23.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.