Én meg akarlak tartani Téged.
De nem, mint Endre akarta Adélt.
Én karjaidban akarok alélt
Álmot szőni, s szeretni, ha kéred.
Csak ábránd… Most sem vagy itt velem.
Talán nem is leszel enyém soha…
Talán a remény is oly ostoba…
A gyönyört talán meg sem ismerem.
Én meg akarlak tartani Téged.
De nem, mint Endre akarta Lédát.
A szerelmet kérlek velem éld át,
Mely talán soha nem is ér véget.
Ne a messzeség legyen hát őröd!
Önző vagyok. Maradj inkább velem!
Nélküled érzem, nincs sehol helyem…
Csókolni akarom forró bőröd.
Én meg akarlak tartani Téged.
S ha kell, hát akkor akképp, mint Endre.
De akkor is emlékszem szemedre.
Koponyám falán ott függ majd képed.
Kisvárda, 2006. augusztus 23.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.