Olykor eltűnődöm azon, vajon könnyeid
Hullatod-e értem vagy miattam,
És éjjel, ha felébredsz, kutatsz-e riadtan
Hol lehetek? Vagy Neked könnyebb így?
Vagy talán már más fekszik melletted az ágyban?
Ott, ahol egykoron én álmodtam,
S boldogabb lettél-e azzal, hogy ő most ott van?
Jobban hál-e Veled, mint én háltam?
Választ erre soha nyerni nem fogok Tőled,
Csak reménykedem, hogy boldog leszel,
S bízom benne: bolondot nem csinál Belőled,
És rosszat ellene Te sem teszel.
Kisvárda, 2006. február 17.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.