Macska a patakparton. Hallgatja, hogy csobog.
Felnéz, látja, hogy a parton valaki ácsorog.
A másik vele átellenben fenn a parton sétál.
Egyszer csak zajt neszel, hírtelen odébb áll.
Közben az idegen arrébb-arrébb baktat,
Szív a cigijébe, majd dobja a halaknak.
Romos házak mellett a patak csobog csendben,
Nyugodt némaság: egy falevél se rebben.
Néma kövek közt a patak csak foly’ tova,
Az idegen csak nézi, de sejti, hogy ostoba.
Gyöngyös, 2006. október 3.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.