„Ha ki akarsz jönni, csörgess meg, mert dolgozom.”
Ezt a csekély kis potom sort üzented nekem,
Pedig e tavaszi reggelen, a fejemen,
Mint valami fejdísz, úgy ült a vágy, hogy felhívsz.
De Te csak egy csekély kis üzenetet küldtél.
S én, mint valami ügyfél, tudomásul vettem,
Hogy időpontot Nálad kerestem, és leltem.
Nem akarok odaérni, mert sebem égni
Fog újból, amikor Téged megpillantalak.
E kecses női alak számomra úgy fájhat,
Az ember a múltra fátylat sehogy se ránthat,
S a múlt kísértő emlék, bár jelen volt nemrég.
Kisvárda, 2006. február 18.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.