Nézd a galambot!
Hogy repül az égen!
Hát nem szép,
Mikor száll a napfényben?
Akkor szinte csillogó!
Olyan, mint a pillangó.
Vagy mint a rigó.
Hangosan daloló.
Ragyog a szépségtől,
Mikor szomját oltja a tó vizéből.
Oh, mily szépséges!
Ez nem kétséges.
Ő a béke jele,
Galamb az ő neve.
Mindenki boldog, aki látja,
Ő mindenkinek a barátja.
Kisvárda, 1998. szeptember 5.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.