Ugye nem hisztek a látomásokban,
Amelyek örökké élnek másokban?
A misztikum egy rejtvény,
Melyet megoldani nem tudok én.
A rémisztő kísértet
Mást a sírig kísérget,
De csak az hiszi, aki látja,
Hogy a holt nevet a halálba,
S visszatér az igaz világra,
D csak a gyilkosát utálja.
S ezt felmérni nem tudom,
De e meséket csodálkozással hallgatom.
Kisvárda, 2000. március 10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.