Az 5.b arcképcsarnoka
 
Bementünk egy múzeumba,
Az „iskola” cím ott volt rajta.
Kilyukadtunk egy teremben,
„Képekkel” volt tele éppen.
 
A képeken gyerekek,
Az osztálytársaim lehetnek.
Odaléptünk az egyikhez,
Találd ki azt, hogy ki ez!
 
Izeg-mozog, nem lehet kibírni,
Az embernek már kedve lenne sírni.
Ha kettő volna belőle,
Mindenki meg lenne őrülve.
 
A könyvei szanaszéjjel,
Az egér megrágta az éjjel.
Ezekből már kitalálod,
Hogy kinek a képét látod!
                        /Sz.B./
 
Hogy ilyen jól végezted a dolgodat,
Megnézhetsz egy másikat.
A feladatot ismered,
Remélem lesz sikered!
 
Olyan erős, mint két ló,
Hogyha veszít, morgolódó.
Sokszor megjárta már ezért,
De mindig elengedi a kezét.
 
Nem jó vele kikezdeni,
Valószínű ő fog nyerni.
Néha nem használja az eszét,
Kit látunk a képen ezért?
                        /T.M./
 
Most, hogy kettőn túl vagyunk,
A harmadik elé állhatunk,
És ha ezt is kitalálod,
Magad ügyesnek mondhatod.
 
Az ő esze néha éles,
A tanárok szerint veszélyes.
De nem az, hogy okos,
Hanem az, hogy bolondos.
 
Nem igaz hogy tud grimaszolni,
Egyszer-kétszer rá kellene szólni.
Na de mit érne az nála?
Ugyanezt teszi mindegyik tanára.
 
Az osztályban vannak bolondok,
Mégis könnyű lesz a dolgotok.
Mert ilyen őrült csak egy van,
De ha nem tudjátok, az sem baj.
                        /O.P./
 
Én mára csak ennyit hoztam,
De van még sok a tarsolyomban.
Csak azt nem herdáljuk el mára,
A többi kell a következő délutánra.
 
Kisvárda, 1998. szeptember 12.