Milyen szokatlan lett már a tücsök hangja:
Hogy elszokott tőle a fül.
Mikor éjjel az ember a párkányra ül,
(Kezében pislogó cigaretta hamva),
S tekintete így merül a sötétségbe,
Ha egyedül volna, talán kicsit félne,
De ott van vele a tücsök.
Meghitt nyugalmával ekképp egyesülök.
Gyöngyös, 2006. szeptember 9.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.