Búzát vittem a malomba,
Jaj de régen volt,
Amikor még a Küküllőn
Malom duruzsolt.
Most már nem kell oda járni,
A malom megállt,
Most már nem őrli a búzát,
Nem duruzsol már.
Kerekét letépte vihar,
Tombolt rajta szél,
Mellette az élet kihal,
Mikor leszáll az éj.
A malom csöndes, nem forog.
Áll egyedül ő,
Egyedül csak a szél morog,
Fújja a szellő.
Este van. A malom búsul:
„Szél miért rombolt?
Miért éppen rajtam tombolt?
Talán haragbul?”
Lassan-lassan hajnalodik,
A malom ébred,
A cinege érdeklődik:
„A malmot nézed?”
Meghallja az öreg malom:
„Ne nézz rám madár!”
„Miért, mi bajod?”
„Nem vagyok szép már!”
A madár megvigasztalta,
S onnan elment,
Megjavították a malmot,
Újra őrölök odabent.
Kisvárda, 1998. február 15.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.