Lám, akit eddig kerestem, hát nem Te voltál.
Hisz nem voltál társa, csak a jónak,
Önnön érdekedből mellőlem elpártoltál,
S már aligha lesz afféle csónak,
Miben együtt evezünk.
Tőlem eloroztad törékeny, ős hitemet,
Hogy van még remény a szerelemben,
De ha e hitet vallom, ez lesz, mi eltemet.
Most a csalódottság könnye ég két szememben,
Vagy mit annak nevezünk.
Bocsáss meg Drága, de én hinni nem tudok már,
Lelkem már oly sokan törték össze.
E kozmoszban nem akad oly könyörgő zsoltár,
Mely szívem újra hitben fürössze.
Hisz egyek már nem leszünk.
Kisvárda, 2006. február 22.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.