A szerelem forró, hömpölygő árja magával ragad,
És a vágy csak nem szűnik, szívemben marad.
Állandóan gyötör, nem nyugszik a lélek,
Ez szenvedély, mellyel szeretni szeretnélek.
Örvénybe kerültem, melyből nem szabadulhatok,
De neked e sóvárgástól többet nem adhatok.
Nélküled oly sivár, üres most az élet,
Ez szenvedély, mellyel szeretni szeretnélek.
Megtennék mindent, a csillagokat adnám neked,
De a kor ellen tennem még nekem sem lehet.
Hogy ez mily akadály, attól reszketve félek,
Ez szenvedély, mellyel szeretni szeretnélek.
Félek, hogy szívedet mégis másnak adod,
Bár én így is ugyanúgy maradnék a rabod.
Hogy engem szeress, annyit aligha érek,
Ez szenvedély, mellyel szeretni szeretnélek.
Szívem megszakad, elepedek érted,
Egy mi megrészegít: csupán puszta léted.
Én az Istentől csak egyetlen dolgot kérek:
S ez az egy, hogy szeretni szeretnélek.
Kisvárda, 2002. december 25.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.