A Tisza tükrén fénye a lemenő napnak,
Ennél szebbet már csak szemed csillogása adhat.
Előttem a folyó ragyogó fodrai,
Olyanok, mint selymes hajad hullámzó szálai.
Arcodat csillogón a Tisza festi meg,
De bármily csodás is ez, nálad szebb nem lehet.
Itt mellettem a víz karcsú, s lágy öle,
Két karjával a környéket finoman fonja be.
Álmomban én voltam ez a part menti táj,
Te meg a csacsogó Tiszára hasonlítottál.
Én gyenge karjaid közt elringatóztam,
Ó, bárcsak valósággá válna, amit álmodtam.
Aranyosapáti, 2001. július 16.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.