Itt állok fenn e színpadon,
És szerelmest játszom. Játszom.
Talán már annak is látszom.
S talán már az is vagyok.
A világ nekem e deszkák,
S a világ Te vagy magad.
A játék, ha magával ragad,
Csak akkor lehetek veled. Veled.
De csupán múló alkalom.
Szemeid fényén evezve,
Sóvárgón elrévedezve;
Bár örök lenne e pillanat.
Most úgy érzem megtaláltam.
Megtaláltam másik felem.
De néha csak játszol velem,
Egy marionett vagyok csupán.
Ha jön a nagy előadás,
A taps után kihuny a fény,
És én a magány tengerén
Merülök el mélyre. Mélyre.
Többé nem ölelhetlek már.
Kitépi kezemből kezed
A taps… talán észre sem veszed.
Függöny. Véget ért a játék. A játék.
Kisvárda, 2004. május 12.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.