Esdekelni nem fogok, mert nem látom érdemét,
És Byron is megmondta: „Ez a nőnek csak szemét.”
Ezzel úgysem érnék el semmilyen hatást,
De ha akartad, értetted, és eddig is vetted az adást.
Ha nem érdekel Ámor szívembe lőtt nyila,
Ha érzéseim hidegen hagynak, mit sem ér az ima.
Ha pedig szeretsz, játszhatnám a némát,
Szíved kapuját szótlanul lépném át.
S ha nem érek szemedben egy féllábú csótányt,
Akkor elzenghetném akár a legszentebb zsoltárt.
De ha megkedveltél, nem kellenek szavak,
Mert maga az érzés kölcsönös marad.
Nem kell a hódolás, nem kell az alázat,
Az igaz érzéseknek nem kell magyarázat.
Esdekelni nem fogok, mert nem látom érdemét,
És Byron is megmondta: „Ez a nőnek csak szemét.”
Kisvárda, 2002. december 28.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.